Református hittan 06.03.

Fehérke – részlet 2.

Fehérke…Fehérke…jó reggelt…

A hang még messziről jött, alig ért el a tudatáig, de a mozgolódást már közelről hallotta, el akarta zavarni édes, szép álmát. Fehérke a másik oldalára fordult, és rekedten dünnyögte:

Alszom, mama. – Szorosan lecsukta a szemét, hogy visszasüppedjen az édes álomba, amiből oly hirtelen kizökkentették.

- De most már fel kell kelni – ébresztgette Csendes.

- Nem akarok felkelni! – mormogta még mindig csukott szemmel Fehérke, mert teljesen eltűnni látszott a puha álom. és körülötte a csendet bántó, zavaró lárma váltotta fel.

- Te mondtad, mama, hogy aludjak, meg a pásztor is. Nem kelek fel! – Durcásan feszítette le az állát, még erősebben szorította össze a szemét, de hiába, a nagy jövés-menés elűzte álmát. Csendes türelmesen ébresztgette makacs báránykáját.

-De az este volt. Most meg reggel van.

-Holnap? – ugrott talpra Fehérke. – Holnap van?

Ez az új csoda úgy elkápráztatta, hogy hunyorognia kellett. A félhomály sehol, a vakító, nappali fényben minden egészen más volt, mint éjjel A halvány fényű korong, most pirosan vakított a kék égbolt alján, a karám árnyékos kövei élesen fénylettek. Körülötte a füveken, bokrokon csillogó gyöngyfüzérként ragyogott a harmat, mint millió parányi napocska. A juhok bolyhos bundája, szaporán pislogó szemeik, édesanyja meleg, kedves arca és az illatok, a füvek, a fák, a karám jellegzetes illata, minden csupa-csupa csoda. Ezt nem lehetett volna elmondani éjjel. Ezt látni, érezni kell.

- De gyönyörű, mamám, ez a holnap – lelkesedett Fehérke, miközben ugrándozva ismergette a fényeket, illatokat, formákat.

- Nem holnap ez, te buta, hanem ma – utasította helyre Tudálékos -, ez csak tegnap volt holnap.

- Tegnap, holnap, ma, kiérti ezt?! – gondolta Fehérke. – Majd megmagyarázza a Pásztor. – Hirtelen megtorpant. – A Pásztor…hol a Pásztor… milyen lehet ebben a fényben a szeme, az arca… a keze… mert a hangját már hallottam. Azt már meg tudom különböztetni ezek közül is. – Elállt a lélegzete, mintha földbe gyökerezett volna a lába… a Pásztor ott állt előtte teljes életnagyságban.

-  Jó reggelt, Fehérke!

- Jó reggelt, Pásztor!... Gyönyörű a reggel, Pásztor… - dadogta, és le nem vette róla a szemét.

     Nézte elragadtatással, hogy ömlik el szabadon hagyott vállain a nap, hogy bujkál leomló fürtjei között, hogy köti fel széles övét, akasztja rá kis lapátját, olajos tömlőjét, mázas korsóját, nehéz buzogányát; valamennyi titokzatos szerszám, aminek a rendeltetését nem ismerte. Szerette volna megkérdezni, de mindenki lázasan készülődött.

 - Mire ez a nagy sürgés-forgás? Mi következik ezután?... Majd megtudod a maga idejében, türelem, Fehérke – biztatta magát.

 - ebbe a mesereggelbe belefér minden: a szakadék, a sziklás út, Bátor és Gyámoltalan, minden a maga idejében. A REND – gondolta -, talán ez a REND.

A Pásztor a kapuhoz lépett és kinyitotta.

 - Hova megyünk mamám? És miért nem indulunk?... Miért áll mindenki, mikor már nyitva a kapu?... És mi van a kapu mögött?... Miért kell itt hagyni a karámot?...Mama, miért?

- Sokat kérdezel. Most inkább figyelj a Pásztorra, és mindent megtudsz a …

- …a maga idejében – fejezte be az anyja helyreigazító szavait, és nagyot bólintott rá. – Csak ne jönne olya lassan az a maga ideje – sóhajtotta.

- Tudod, kisfiam, itt mindenkinek megvan a maga helye, most minden juh a maga helyét igyekszik elfoglalni. Csak akkor nyugodt a nyáj, ha mindenki a maga helyén halad – magyarázta Csendes.

 - Tehát nemcsak maga ideje, hanem maga helye is van – okoskodott magában Fehérke, és nagyon igyekezett feldolgozni fejecskéjében, nehogy elfelejtsen valamit. – Megint egy új dolog: nyugalom, ami csak akkor van, ha a maga helyén van mindenki. Ezt meg kell figyelni – mert azt már tudta, hogy ebben a nagy készülődésben úgyis hiába kérdez.

 - Igen, ez a REND… biztosan. – De egy kérdést azért mégis megpróbált.

 - Mama, Nekem is megvan a magam helye? Igen. Itt mellettem – mosolygott szelíden Csendes.

- De hiszen akkor én a helyemen vagyok! – kiáltott fel boldogan. – Akkor nekem nem kell keresnem a helyemet! – Nagyon örült, hogy magától a helyére került.  Nahát akkor menjünk – mondta Csendes.

- Hová? – Az én helyemre – indult meg Csendes. Fehérke kíváncsian aprózott anyja mellett. Vigyázott, hogy le ne maradjon a maga helyéről, nehogy nyugtalanlegyen a nyáj, hogy ő nem a maga helyén halad. Nagyon kíváncsi volt, hol ehet az anyja helye, ahol együtt fognak haladni az úton. Szinte megremegett mikor Csendes megállt a pásztor lába mellett.

- Ez a te helyed, mama? – kérdezte megilletődötten, és nagy tisztelettel nézett fel anyjára. – A Pásztor mellett? Egészen mellette? Igen, ez a mi helyünk, kicsim. Fehérke nézte az anyját. Az én anyám – gondolta, az én jó anyám…a Pásztor lába mellett szorosan… nem a szélén… nem hátul… ó, az én anyukám. Annyira elérzékenyült, hogy alig mert megmozdulni. Gyenge kis szervezete nem tudta befogadni ezt a sok élményt. Lábai reszketni kezdtek, és egyszerre nagyon fáradtnak, nagyon gyengének érezte magát. Mi lesz, ha nem tud haladni a nyájjal a maga helyén, ha lemarad, ha miatta lesz nyugtalan a nyáj. Úgy érezte, mindjárt összerogy.  – Mama, én… én… - keserves sírásra fakadt - , én nem tudok menni. Én olyan kicsi és gyenge vagyok…

- Na gyere, Fehérke. Indulunk. – A Pásztor lehajolt, és gyengéden felemelte a kis bárányt. Elhelyezte erős karján, megfogta hosszú botját és elindult. Mögötte szép rendben a nyáj. Jobbról mellette Csendes, balról Bátor, a szorosan hozzászegődő Gyámoltalannal és a többi is, mindenki a maga helyén. Az egész nyáj maga volt a hömpölygő NYUGALOM. Fehérke a magasból nézte. Ó, milyen szép a REND – gondolta – de szólni nem mert, annyira meghatódott azon, hogy őt viszi a Pásztor a karján Egészen közelről érezte a szíve dobogását. Nem tudta hová mennek. Nem is kérdezte. A Pásztor tudja – és ez a fontos. Amíg az ő karja szorítását érzi, amíg az ő szíve dobogását hallja, addig nyugalom van. Fejét a vállára hallotta, kis szíve remegett a boldogságtól. Akinek ilyen Pásztora van, akinek ilyen mamája van, akinek ilyen nyája, karámja, az csak boldog lehet. Milyen szép, milyen gyönyörű az élet!

Református hittan 05.27.

Kedves Gyerekek!
Minden évben az utolsó hetekben, amikor már közeledünk az év végéhez a hittan rák egyik felében fejezetenként felolvasom a Fehérke című kis könyvet. Sajnos erre most nincs lehetőség. Így hát elküldöm, hogy olvassátok. Igaz nem az egész könyvet, csak néhány izgalmas fejezetet belőle. Kapcsolódik az elveszett bárány történetéhez. Az első fejezet a főszeplő születéséről szól. Fogadjátok szeretettel, Edit néni.
( A folytatást a jövő héten teszem fel.)

Fehérke I. rész

Írta Farkas Jánosné Zsóka néni

A nyájban

                                             

     Tikkasztó nyári este volt. A bárányok fáradtan, szomjasan botorkáltak át a réten. Ezen a napon különösen hosszú volt az út, a szokásostól, eltérően rájuk esteledett, mielőtt a karámba értek volna. Ilyen is ritkán fordult elő, mert a Pásztor mindig pontosan, időben, besötétedés előtt ért a karámba, mivel a vadállatok a sötétben indultak el vadászni és messziről megérezték a bárányok szagát. A bárányok nem szerették a sötétséget. Összébb húzódtak, szorosan egymáshoz bújtak, legszívesebben szaladtak volna, de nem lehetett Csendes miatt. Csendes vemhes volt. Lassabban ballagott a szokottnál, nehezen cipelte már a terhét. Meg-megállt, le-lemaradozott. Ezért haladtak lassabban, s utolérte őket az este a réten.

     Különösen a szélen haladók féltek. Fejüket előre tartva figyelték a pásztort, aki előttük ment és szelíd, kedves hangon biztatgatta őket. Tudta, hogy az egyre erősödő sötétségben nehezen látják a bárányok őt, ezért hosszú botját hátranyújtotta és gyöngéden meg-megveregette a hátukat. Ez biztonságot adott nekik. Hallották a hangját, érezték hátukon a bot érintését, tudták, amíg a Pásztor ott van, nincs veszedelem, tehát botorkáltak tovább, egymáshoz lapulva, hangtalanul. A halvány holdvilágban olyan volt a nyáj, mint egy némán hömpölygő, sötét gomolyag.

     Végre feltűnt a karám. A pásztor megállt, lerakta tarisznyáját, és kinyitotta az ajtót. Megálltak, Nem rohantak, nem tolakodtak be az ajtón, hanem türelmesen vártak. A pásztor az ajtóban állt, minden juhához volt egy-egy szava. Mindegyik megállt előtte, ránézett, mielőtt belépett volna a karámba.

– No, gyertek, kedveseim! Elfáradtatok ugye? Különösen te, Kisöreg – s rátette kezét az előtte álló juh fejére –, nehezen bírnak a lábaid. – Aztán jött a második, harmadik, sorban egymás után mind. Valamennyit a nevükön szólította, fejükre téve a kezét.

– No Böködős, egész úton összeférhetetlenkedtél, lám, meg is sérült az orrod.

     Míg egyhez beszélt, a többi várt, állt némán a helyén, csak akkor indult, ha rákerült a sor.

– Te kis Gyámoltalan, még most is reszketsz… nyugodj meg… itt már nem érhet semmi baj. Itthon vagyunk.

– Hogy nézel ki Merész!...Mutasd, hány sebed van!… vizsgálgatott a Pásztor egy szép, erős juhot. – Más a bátorság és más a vakmerőség, ezt még meg kell tanulnod.

     A juhok lassan mind bejutottak a karámba, mindegyik megkereste a maga helyét, megálltak várakozva, türelmesen.

– Gyere csak, Izgága, veled számolnivalóm van – emelte fel a fülét egy nyugtalan szemű juhnak. – Mondd, miért kell mindenkiben rosszat keresni? Mindig a csúnyát látni és mondani, mikor annyi a szépség ebben a csodálatos világban. Ezért vagy mindig keserű és bizalmatlan. Na, eredj…

– Fáj még a lábad, Sántika?

Utolsónak maradt Csendes. Fáradtan, kimerülten állt meg a Pásztor előtt, aki érezte, hogy remeg, amint a kezét a fejére tette.

– Hát te, Csendes?… – A Pásztor hangja olyan lágy és szeretettel teljes volt, hogy Csendes minden baját elfelejtette, csak azt kívánta bárcsak így maradhatna mindig a Pásztor keze a fején. Boldog melegség járta át egész testét. – Már nehezen cipeled, ugye? Pihenj le szépen! – Csendes nehézkesen indult a bogáncsokkal és tüskével teli Rendetlen után, akti most is megszidott a Pásztor hanyagsága miatt.

     A pásztor becsukta a kaput. Ráillesztette a nagy fareteszt, és hozzálátott szokásos esti munkájához. Olajat és tiszta forrásvizet készített elő. Leült egy nagy kőre és juhai egyenként elé járultak, megvizsgálta őket alaposan. A szemükből kimosta a port, sebeiket olajjal kenegette, gyógyítgatta, bundájukat megtisztította, közben beszélgetett velük kedvesen, türelmesen. Jól ismerte juhait. Tudta, melyiknek milyen a természete, mi a bánata, öröme. Ez az esti meghitt beszélgetés a pásztorral négyszemközt a nap legkedvesebb része volt. Ha a Pásztor készen volt a kezeléssel, megmerítette a tiszta forrásvízből a poharat, ihatott a kifáradt juh, amennyi csak jólesett neki. Azután a helyére ment, lefeküdt és nyugodtan aludt.

     Mikor a Pásztor az utolsó juhával is végzett, még egyszer megnézte Csendest, aki halkan nyöszörgött.

– Itt az időm – nézett kérőn a Pásztorra. – Segíts, kérlek! – Tekintetében bizalom volt.

– Jól van, Csendes – hajolt le hozzá a Pásztor –, veled maradok, nem lesz semmi baj!

      A hold bevilágította a karámot, hallatszott a juhok egyenletes szuszogása és Csendes keserves nyögései is. És ezen a békés, holdvilágos éjszakán megszületett egy kis bárányka. Egyszerre csak felkiáltott a Pásztor: – Ide nézz, Csendes! Ez aztán a gyönyörű barika! Milyen szép, erős! És milyen fehér a bundája! - A holdfényben felemelte az újszülött bárányt, mire az ijedten bégetni kezdett. – No, ne sírj, kis fehér báránykám – nyugtatta a Pásztor.

– Ó mutasd, hadd nézzem…

– Nézd csak, Csendes… itt a fiad – ezzel a Pásztor elé tette. Csendes boldogan nyalogatta, csókolgatta.

- Köszönöm, Pásztor.. milyen aranyos… fehér szőrű. Fogadd a nyájadba, Pásztor! Te vagy az én Pásztorom, az övé is te legyél! Te adj neki nevet!

– Úgy lesz, Csendes. Add ide, hadd mosom meg tiszta vízzel! – Megmosta, megtörölgette, tenyerébe vette.

– Jól van, no, ne sírj! Legyen a neved Fehérke, mert olyan szép fehér a bundád. – Azután visszaadta anyjának – Vigyázz rá, Csendes!

     Csendes boldogan nyalogatta kis báránykáját. Szíve csordultig volt hálával és túláradó boldogsággal. Mind a ketten megszenvedtek az életért. De most már minden jól van, erős karám veszi őket körül, kedves, meleg otthon, ahová naponta visszatérnek, ahol biztonság van, csend és békesség. Hűséges Pásztoruknak köszönhetik mindezt, ő gondoskodik róluk, vezeti, óvja, tanítja és nagyon szereti őket. Ismerik is a hangját, szeretik ők is. Felettük a gyönyörű égbolt, a ragyogó csillagok, mellettük testvéreik, a többi juh, bárány, a nyáj. Csendes elégedett szívvel hajtotta le a fejét báránykájára, és elaludt.

Református hittan 05.20.

Pünkösd: Milyen volt az első gyülekezet?

Jézus feltámadása után felment a mennybe, de mielőtt elhagyta tanítványait, megígérte nekik, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket.

Megparancsolta nekik, hogy gyülekezzenek Jeruzsálemben egy házban. Ott várják a Szentlélek érkezését. Amíg várják, beszélgessenek arról, ami velük történt, amikor együtt voltak és imádkozzanak. Így emlékeztek vissza a kánai menyegzőre, ahol a vizet borrá változtatta. Emlékeztek az ötezer ember megvendégelésére, A viharos tenger lecsendesítésére. Újra örültek a csodának. Imádságban megköszönték Istennek, amik velük történtek és kérték, hogy minél előbb jöjjön el a Szentlélek, akit vártak, de nem ismertek. Ez a várakozás tíz napig tartott. Jézus áldozócsütörtökön ment el, tűnt el szemük láttára és onnan számítva tíz nap múlva jött el a Szentlélek. Éppen most csütörtökön van áldozócsütörtök. Tíz nap múlva pedig éppen pünkösd lesz. Pünkösd Jézus országában nagy ünnep volt.

Az ünnepre sok országból érkeztek zarándokok, akik a jeruzsálemi templomba jöttek ünnepelni. Tele volt a város olyan emberekkel, akik más országban éltek és már elfelejtették az anyanyelvüket. Nem értették a Jeruzsálemben élő emberek beszédét. Pünkösd reggelén, ahogy a tanítványok imádkoztak Mária házában, furcsa zúgást hallottak odakint. Olyan volt, mint amikor kint a szabadban feltámad a szél. Aztán egymás feje fölött érdekes, lánghoz hasonló fényt láttak mozogni. Olyan volt mintha lángnyelvek lebegnének a fejük felett. Nem a hajuk égett! Nem tűz volt. Hanem fény volt, ami hasonlított egy kis lángocska táncához. Eközben odakint az emberek összefutottak, hogy megnézzék mi ez. A tanítványok is kimentek és láttak egy nagy tömeget a ház előtt tolongani. Furcsa érzést éreztek. Mintha egy hang a bensőjükben azt mondaná, hogy beszéljenek a néphez, nyugtassák meg őket. Mindegyikük odafordult egy-egy irányban és szóltak az emberekhez. Azok az emberek pedig értették, amit mondanak. Nagyon elcsodálkoztak, hiszen ők nem tudtak Jézus és tanítványai, a jeruzsálemi emberek nyelvén, csak a saját nyelvükön. A tanítványok nem tanultak nyelveket. Akkor mi történt itt? Csoda, igen nagy csoda. A Szentlélek nem emberi formában jött a földre, mint Jézus, hanem mint ahogy a nevében is benne van, lélek, nincs teste. Szent, mert az Szent Isten lelke.

Az a különlegessége, hogy csatlakozik az ember láthatatlan részéhez a lelkéhez. Ő adta azt, hogy a tanítványok beszéljenek az idegenekhez az ő nyelvükön. Mi is érezzük a Szentlélek jelenlétét, amikor bánkódunk, ha valakinek rosszat tettünk. Amikor bajba jutott embertársunkat látjuk és belülről érezzük, hogy segítenünk kell neki.

Akik ott voltak és hallották, nemcsak idegenek, hanem jeruzsálemiek is, amit a tanítványok Jézusról meséltek. ott is maradtak beszélgetni. Aztán másnap is visszajöttek. Majd a következő este is. Kerestek egy házat, amit kijelöltek gyülekező helynek. Akik rendszeresen ide jártak azoknak az embereknek a csoportját nevezzük az első gyülekezetnek. Nemcsak a Jézusról szóló tanítást hallgatták, hanem közösen leültek étkezni. Mindenki hozta otthonról az ennivalót és elosztották. Voltak, akik viszont szegények voltak és nem volt mit enniük. Azokat a többiek megvendégelték az otthonról hozott ennivalójukból. Azóta is szeretetvendégségnek nevezik a gyülekezeti közös étkezést.

Azóta is gyülekezetnek nevezzük az egy-egy templom, vagy gyülekezeti házba rendszeresen járó emberek csoportját. Mindenütt megtalálható az istentiszteleten a Jézusról szóló tanítás a prédikációban és időnként tartanak szeretetvendégségeket is. Ma ez rendszerint szendvics és sütemény.

Pünkösd ezért a keresztyén egyház születésnapja. Ha ezt elolvastátok, más feladatotok nincs. Edit néni

Református hittan 05.13.

Értékes vagyok!

Kedves gyerekek! A tanítás kezdete óta nagyon sokszor szóba került, hogy minden ember nagyon értékes és egyedi. Az egyedi azt jelenti, hogy nincs belőle még egy ugyanolyan. A mostani óránk is erről szól.

Ennek az órának az a különlegessége, hogy nem egyedül, hanem a családból valakivel együtt kell végig menned az önértékelés útján. Kérd meg anyát, vagy valakit a családból, hogy legyen a társad. Isten minden embert egyedinek teremtett. Mindenkinek van olyan képessége, amiben nagyon jó. Mindenki szép, okos és ügyes. Ez valóban így van!   

A könyvet nyisd ki a 92. és 93. oldalon. A feladatokat oldd meg. Gondolkozz azon, hogy te kiknek vagy a legértékesebb. Mi az, amiben ügyes vagy. Nemcsak a tantárgyakra kell gondolni. Lehet, hogy valaki gyengébb tanuló, de kiváló a kézügyessége, szeret segíteni másokon, szereti az állatokat és tudja őket gondozni. Lehetne sorolni még a példákat. Figyeld meg a családtagjaidat. Milyen a szemük, a tekintetük, a szájuk, Hogyan mosolyognak. Milyen szép az arcuk. Nézd meg magad ugyanígy a tükörben. Lassan nézd végig a vonásaidat. De lehet úgy is, hogy anya veled van és közösen nézitek és megbeszélitek. Lehet, hogy eddig csúnyának érezted magad, mert talán valaki csúfolt. Most rájössz, hogy nincs igaza, mert valóban te vagy a legszebb. Édesanyád is ezt mondja.

Gondolkozz azon, hogy miben vagy ügyes és rájössz, hogy az a te értéked. Ha felnősz segíteni tudsz másokon.

Legvégül gondold végig kiket szeretsz. Mennyire szereted őket. Ez a legnagyobb értéked! A szeretet, amit másoknak adsz.

Ezt a feladatot már nem kell beküldeni. Erre a feladatra neked van szükséged!

Edit néni

Református hittan 05.06.

Az elveszett bárány története      1. osztály

Tankönyv 88-89. oldal, munkafüzet 90-91.oldal

Jézus mindenkivel szóba állt. Mindenkihez szeretettel szólt. Azokkal is, akik rosszak voltak, azokkal is, akik betegek voltak, azokkal is, akiket mások kigúnyoltak, lenéztek. Szóba állt az ügyesekkel, az okosokkal, a híresekkel. Mindenkivel egyformán bánt.

A bajban lévőket különösképpen szerette. Kereste őket, hogy megszabdíthassa. Sokszor olyan embereken segített, akiket mások otthagytak volna.

Megkérdezték egyszer, hogy miért segít a rosszakon is? Válaszul elmondott egy történetet.

Volt egy ember, akinek volt 100 juhocskája. Ez az ember nagyon jó pásztor volt. Egyformán szerette az egész nyájat. Szerette az engedelmes jó bárányokat, de éppen úgy szerette az izgága, engedetleneket is. Minden reggel a megszokott időben elindult a nyáj előtt és kivezette őket egy dús füvel borított rétre, ahol legelhettek és inni is lehetett egy patakból. Azért ő ment elöl, hogy mutassa az utat. Ha akadályt talált az úton, megállt, eltette az útból és nyáj biztonságosan mehetett tovább.

Kiérve a rétre a nyáj nekilátott a harmatos fű legeléséhez. Közben a pásztor nem pihent, hanem éberen őrködött. Nemcsak finom fű és friss víz volt a legelőn, hanem veszély is leselkedett a nyájra.  Elbújva lesben álltak a vadállatok, akiknek bárány husira fájt a foguk. Ezeket botjával kergette el. Délután, amikor minden bárány jóllakott, indulásra készen állva beállt botjával a nyáj elé és elindultak hazafelé. Ahogy a nap lassan nyugovóra tért, ők is hazaértek. A pásztor a karám ajtajához érve egyesével engedte be a bárányokat. Ekkor látta melyik közülük, akinek baja van. Azokat külön vette és ápolgta. Egyúttal minden nap megszámolta őket, megvan-e mindegyik.

Egyik napon aztán hazaérve észrevette, hogy egy báránya hiányzik. Tudta, hogy bajba került. A bárányok egyedül, a nyáj nélkül elpusztulnak. Otthagyta a 99 bárányt és elindult megkeresni az egyetlen elveszettet. Bejárta az egész vidéket és nevén szólongatta elveszett báránykáját. Az sem érdekelte, hogy a sötétben barangolva ő maga is beleeshet valamibe, megsebesülhet. Egyre tudott csak gondolni, mennyire félhet egyedül a báránykája, vajon milyen sérülései lehetnek.  Amikor megtalálta, hazavitte és áthívta a szomszédait, hogy vele együtt örüljenek. Gyertek, örüljünk, mert ez a bárány elveszett, de most megtaláltam. A szomszédok elfogadták a meghívást és vele együtt örültek.

Jézus ezután azt mondta, ő ez a jó pásztor és az elveszett embereket megkeresi. Meggyógyítja, megvigasztalja, akit bántottak, azt biztatja, akit csúfoltak, azt megdicséri.

Fogalmak

Nyáj: Ha a birkák, bárányok sokan vannak együtt, azt nyájnak nevezzük. A nyáj a bárányok családja. Nagyon félénk állatok. Csak akkor nem félnek, ha többen vannak együtt. Ha közülük akárcsak egy is valamitől megijed, összeszaladnak és rémült csendben figyelnek. Mivel házi állatok, a gazda szava, jelenléte megnyugtatja őket. Van közöttük egy vezér. Általában agy anyaállat, amelyet vezérürünek neveznek. Ez az anya hallgat a gazda hívó szavára és őt követik a többiek.

(Azért ismerem őket ennyire, mert nekem is vannak saját bárányaim. Egy kis mini nyáj. Van vezérürü, kos, kisbárányok)

Karám: Körbe kerített udvar, ahol az állatokat éjszakára elszállásolták. Jézus korában nagyobb köveket egymásra raktak és magas falat építettek belőle. Bejáratot csak akkorát hagytak rajta, amekkorán az állatok egyesével befértek. A pásztor éjszaka az ajtóban keresztbe fekve őrizte a nyájat. Anélkül se ki, se be nem mehetett senki, hogy a pásztor fel ne ébredt volna.

Pásztorbot: Jézus korában a pásztorok a nyáj előtt mentek. A pásztor időnként beszélt hozzájuk, szólongatta őket. Ismerték a hangját és megnyugodtak. Néha a bottal finoman megérinttette az elöl haladók hátát. Ez is nyugtatóan hatott a nyájra. A bottal menet közben a kövek, kisebb bokrok környékét megpiszkálta, hogy ha kígyó lapul alattuk elmeneküljön és ne marja meg a bárányok lábát.

De a bot akkor is jó szolgálatot tett, ha valamelyik belecsúszott egy árokba vagy gödörbe. Ekkor a pásztor a bot kampós végét beleakasztotta a bárány bokájába és azon keresztül kihúzta. Ez nem fájt a báránynak. Ma is, ha egy bárányt a gazdája meg akar fogni, gyorsan, nehogy elszaladjon a kis huncut,

elkapja az egyik lábát és lefekteti. Így már nyugton marad.

A munkafüzet 90. oldalán az 1. feladatban rakd sorrendbe a képeket.

1.       Egy pásztornak, a nyájában 100 juha volt. Mindennap kiment velük a legelőre.

2.       Egyik napon közülük egy kíváncsi bárányka elcsatangolt.

3.       Amikor a pásztor észrevette, otthagyta a kilencvenkilencet és elment, hogy megkeresse az egy elveszettet.

4.       Megtalálta és ölébe véve hazavitte.

5.       Annyira örült, hogy áthívta szomszédait, vele együtt örüljenek

2.feladat: Vezesd a pásztort az elveszett bárányhoz. Keresd meg a három út közül azt, amelyik a bárány lába alatti kövekhez vezet. Az lesz a jó megoldás. Erős színű színessel dolgozz, mert akkor jobban látszik.

A munkafüzet 91. oldalán a 3. feladatban találsz egy olyan négyzetet, amelyben ábra helyett egy ? van.

Amelyik ábra odavaló, amellé tegyél piros színessel egy pipát.

A 4. feladatban a bárány testéből hiányoznak egyes darabok. Hogy melyek ezek? Azt a mellette lévő versikét olvasva kitalálod.

Dolgozz ügyesen, jó munkát! Edit néni

A megoldásokat a cedrusili60@gmail.com címre küldjétek. 

Református hittan 04.29.

Ismerkedés az étkezés előtti és utáni imádsággal   1. osztály

Ha szükségünk van valamire, kérjük, amikor megkaptuk megköszönjük.

Ha éhes vagy, kéred anyát, hogy készítsen ennivalót. De finom legyen, és kéred, hogy együtt egyétek meg. Nem szeretnél egyedül enni. Jó lenne, ha ott lenne a család többi tagja is. Elkészül az ebéd, anya szól, hogy mindenki üljön asztalhoz. Olyan jó együtt lenni! Amikor megettétek a finom ebédet, mindenki odafordul anyához és személyesen megköszöni neki. Anya mosolyog, elérzékenyül, talán még egy könnycsepp is van a szemében.

Az egész életünket Istentől kaptuk. Még a szüleinket, testvéreinket, egész családunkat is.

Az ennivalónkat is. Ma arról tanulunk, hogyan köszönhetjük meg mindazt a jót, amit kaptunk.

Étkezés előtti imában kérjük Jézust, hogy álja meg az evésünket. Úgy, mint ahogy a kisgyermekeket megáldotta, és ezután boldogok voltak, úgy legyünk mi is boldogok az asztalnál. Legyen örömünk az evésben, hogy együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Azt kérjük, legyen köztünk.

Amikor befejeztük az evést, megköszönjük. Aki adta az ételt, annak legyen áldott a neve.

Mit jelnet az, hogy áldott a neve?

Jézus neve örömöt, boldogságot jelent a számunkra.

Ha bajban vagyunk segítségül hívhatjuk: Jézus segíts!

Írd be a 86. oldalon a virág közepébe azt a szót: imádság.

A 87. oldalon nézd meg figyelmesen a két képet. Melyik lehet az, amikor még nem ették meg az ebédet? Milyen ételek vannak az asztalon? Írd oda a kép mellé a lap szélére.

A másik asztalon miért nincs ennivaló?

Melyiknél mondták el az étkezés előtti imát? Írd mellé 1.

Melyiknél az étkezés utánit? Írd mellé 2.

Válaszd ki az egyik képet és színezd ki.

Várom a cedrussuli62@gmail.com címre a megoldásokat a következő óráig. Jó munkát!

Edit néni

Református hittan 04.22.

Jézus megvendégel ötezer embert      1. osztály

Jézus amerre csak járt, mindig nagyon sok ember követte. Beért egy-egy városba, híre ment, hogy ott van és az emberek otthagyva munkájukat köré gyülekeztek. Így történt ez egy szép napsütéses reggelen is. Az egyik város felé közeledve valaki meglátta, hogy ő és a tanítványai mennek a város felé az úton. Gyorsan előre szaladt és azt kiabálta. Erre jön jézus, a csodatévő!  Jézus azonban nem ment be a házak közé, hanem kint a szabadban lepihent egy árnyékos helyen. Közben a városban az emberek félbehagyva munkájukat, elindultak a hely felé, ahol Jézus pihent. Letelepedtek és hallgatták, amit a tanítványainak és nekik beszél. A környékbeli falvakba is eljutott a hír és egyre többen gyülekeztek. Jöttek az emberek családostól. Hozták a kicsi gyerekeket, az öregeket, a betegeket. Lassan összegyűlt ötezer ember. Jézus tanított, gyógyított. Nagyon izgalmas volt ott lenni. Senki nem akart hazamenni. Az idő eltelt és az emberek megéheztek. A tanítványok kérték Jézust, küldje el az embereket, hogy tudjanak enni. Jézus azonban azt mondta nekik, nem, hanem ti adjatok nekik enni.

A tanítványok kétségbe estek. Volt ott egy kisfiú, akinek volt a tarisznyájában öt lepénykenyér és két hal. Ő felajánlotta, hogy odaadja. A tanítványok kétségbeestek, mi az ennyi embernek?  Jézus éppen erre várt. Készült a következő nagy csodára, amit ötezer ember fog látni és érezni.

Azt mondta: Annyi ennivaló éppen elég. Ültessétek le az embereket ötven fős csoportokba. Tanítványai nem értették, de engedelmeskedtek. A gyerek odaadta a saját ennivalóját, Jézus kezébe vette, az ég felé tartotta, hálát adott és kettétörte a kenyeret. A kenyérből két ugyanakkora darab maradt. Aztán újra és újra. Mindig ugyanakkora kenyerek maradtak. Igy tette ezt sorban a hallal is. A tanítványok pedig alig győzték kihordani az embereknek. Amikor végeztek az evéssel, Jézus szól, hogy gyűjtsék össze a maradékot, mert azt majd később is meg lehet enni. Össze is szedték és tizenkét tele kosárral lett.

Az emberek mindezt látva, hálát adtak Istennek és hittek Jézusnak.

(A lepénykenyeret keleten még ma is sütik. Nagy követ felforrósítanak és arra terítik a tésztát, úgy sütik. De kis búbos kemencét is készítenek, benne tüzet raknak és kívülről teszik rá a tésztát, úgy sütik.) Éppen akkora és olyan vékony, mint a mi lángosunk. Azt törték kézzel és ették a hús mellé, vagy mártogatták ki a tálból a mártást, szaftot. Ha megkenték olíva olajjal és fűszerezték, önmagában is elég volt reggelire, tízóraira.

A történet képeit megtalálod a könyv 82-83. oldalán.

A 84. oldalra lapozva oldd meg a 7. feladatot. Öt jelenetet látsz a történetből. A jelenetek mellett találsz üres négyzeteket. Ebbe kell beleírnod a sorszámot. Keresd meg az 5 jelent közül azt, amelyikre illik a következő jellemzés és írd a mellette lévő négyzetbe a számát.

1.       Egyszer meghallották az emberek, hogy Jézus a környékükön jár. Egyre többen gyülekeztek hozzá. Eljött az evés ideje, de nem hoztak magukkal ennivalót.

2.       Egyik tanítványa odaállt Jézus elé és mondta, hogy a sokaság megéhezett, nincs nekik mit enniük.

3.       Volt az emberek között egy kisfiú, akinek volt 5 kenyere és 2 sülthala. Azt adta oda Jézusnak.

4.       Jézus imádkozott, megáldotta, megtörte és az megszaporodott.

5.       Olyan sok lett belőle, hogy 12 tele kosárral maradt

Ha ezzel a feladattal kész vagy, következik a 8. és 9. feladat.

A megoldásokat küldd el a cedrusili62@gmail.com címre. Jó munkát, Edit néni

Református hittan 04.15.

Jézus segít legyőzni a félelmet

Elmúlt a vihar a tengeren. Megnyugodott a háborgó természet, megnyugodtak a tanítványok is. Félelmetes volt. Még a halászok is féltek, pedig az ő munkahelyük a hullámzó tengeren úszó hajón van. Jézus hogyan nyugtatta meg őket? „Ne féljetek” szólt hozzájuk. Majd pedig megszüntette a félelem okát, a vihart.

Mi hogyan szoktunk félni? Látunk, vagy hallunk valamit, amit nem ismerünk, amiről azt gondoljuk, hogy erősebb nálunk és bántani fog. Amit nem ismerünk, attól félünk. De félünk attól is, amivel már rossz tapasztalatunk van. Ami már valóban bántott, vagy rossz volt. Ha van velünk egy nálunk erősebb, ő tud segíteni. Kérjük, hogy segítsen – ez a bizalom. Amit ő mond, azt elhisszük és meg is tesszük.

„Ne félj!”  Ha ezt apa vagy anya mondja, nem félünk.

Van, hogy még a felnőttek is félnek. Ilyenkor ők is egy erősebbre figyelnek. Aki hisz Istenben tudja, hogy van nála nagyobb, hatalmasabb. Aki ugyan láthatatlan, de mindig vele van és kisegíti. Imádkoznak és bátorságot kapnak.

A könyvben oldd meg a 81. oldalon a 4. feladatot. Keresd meg a hajó árnyékképét és húzd oda hozzá.

Majd az 5. feladatban fejezd be a mondatokat.

Ha kész vagy, küldd el a cedrussuli62@gmail.com címemre a következő óráig, 04.22.

Jó munkát! Edit néni

Református hittan 04.08.

Készülődés húsvétra

Ezen a héten már készülünk húsvétra, hiszen vasárnap húsvét hajnalra ébred az egész világ.
Ilyen húsvétunk még nem volt. Nem mehetünk templomba, nem találkozhatunk a rokonainkkal, barátainkkal. Mindez nem jelenti azt, hogy nem lehet szép ünnepünk. Otthon ünnepelünk. Kitkarítjuk és ünneplőbe öltöztetjük a lakást. Vidám, az életet jelképező, örömöt jelentő virágokkal díszítjük. A feltámadás ünnepe azt jelenti, hogy az élet győz minden rossz felett. Segítsetek otthon az ünnepi készülődésben. Vegyetek részt minden olyan feladatban, amit meg tudtok csinálni. Ezzel örömöt okoztok a szüleiteknek, egész családotoknak. Boldog húsvéti ünnepet kívánok, Edit néni

Református hittan 04.01.

Jézus lecsendesíti a tengert
Jézus feltámadt a halálból. Meghalt, eltemedték és harmadik nap hajnalán feltámadt a teste egyszerűen életre kelt és kijött a sírból. Azért, mert ő Isten emberi testben. Ezt Szinte lehetetlen felfogni, de így van. Bármit megtehet, mert van hatalma és ereje hozzá. Kánában a mennyegzőn odaállt a vízes edények elé, megáldotta és a víz az edényekben finom borrá változott. Ő teremtette a vízet és a szőlőt is, amiből a bor készül. Most arról tanulunk, hogy nemcsak ennyi csodát tett, hanem számtalan sokat. Egy közülük egy félelmetes viharban történt.
      Egyik napon Jézus és tanítványai elindultak a galileai tenger partja felé. Ez a galileai tenger nem más, mint a Galilea tartományban lévő nagy tó, a Genezáret tó. Nagyon hasonló a mi Balatonunkhoz.
Mi is szoktuk magyar tengernek neveznia a Balatont. A mérete is éppen akkora. Alig lehet átlátni egyik partjáról a másikra.
      Leértek a víz mellé és Jézus azt mondta tanítványainak, szálljanak be az ott lévő halászhajóba és induljanak el a túlsó partra. Szép idő volt, szikrázó napsütésben csillogott a síma víztükör. A tanítványok között volt egy testvérpár is. Péter és András. Mindketten halászok voltak. Ők irányították az átkelést. Tették a dolgukat és utasításokat adtak a nekik segítőknek. Jézus nagyon fáradt volt és mély álomba merült. Már a tó közepén jártak, éppen félúton, amikor hirtelen szélvihar csapott le rájuk. Az Égen sötét felhők jelentek meg, villámok cikáztak, a sötét felhők félelmetesen tükröződtek a sötét hullámokban. Jézus aludt tovább. A tanítványok egy része félt. Közülük a halászok tették a dolgukat. A hajót a hullámokra merőlegesen fordították. A vihar egyre nagyobb lett. A hullámok átcsaptak a hajón és lassan megtöltötték vízzel. Ekkorra már a tapasztaltak is féltek. Kétségbeesve ébresztették Jézust. "Uram ments meg minket, elveszünk!" Ekkor felkelt, ráparancsolt a viharra, a szél elállt, a felhők szétszéledtek és a nap is ksütött. Ki ez a Jézus, hogy a tenger és vihar is engedelmeskedik neki?
     Nyisd ki a könyvet a 75. oldalon és az 1. feladatban színezd ki a képet a megadott jelek szerint.
Lapozz a 78. oldalra és keress a 3. feladatban 8 eltérést a két kép között. Az eltéréseket csak az alsó képen karikázd be! Így nem fogod eltéveszteni. Ha jól csináltad, 8 karikád lesz.
A 79. oldalon a 4. feladatban keresd meg a képben az 1 számot és innen folytatva kösd össze a számokat. Megtalálod ki maradt le a képről. Írd a kép alá a nevét!
A megoldott feladatokat szüleid segítségével küldd el a cedrusuli62@gmail.com címre.
Jó munkát! Élvezd az izgalmas feladatokat! Edit néni
   

Református hittan 03.25

Ünnepeljünk együtt! Angyalok hirdetik Jézus feltámadását

Jézust az ellenségei, a képmutató, hazug emberek meg akarták ölni. Azért gyűlölték, mert ők önzők voltak. Mindenkit lenéztek, aki szegényebb volt náluk. Sokat hazudtak az embereknek. Becsapták, átverték azokat, akik gyengébbek voltak, mint ők. Jézus velük ellentétben mindenkit szeretett, igazat mondott, őszintén beszélt, nem vert át senkit. Ami a legfontosabb, volt képessége gyógyíthatatlan betegségeket is meggyógyítani. Szerették ezért az emberek és mindenhová követték, ahová csak ment. Mindig nagy tömeg vette körül. Ha ellenségei odamentek volna hozzá, hogy elfogják és bíróságra vigyék, akiket meggyógyított megvédték volna. Azon tanakodtak miképpen lehetne titokban elfogni.

Több ember is tudta, hogy mire készülnek. Volt Jézus 12 tanítványa között egy, aki nagyon szerette a pénz. Júdás elment a képmutató papokhoz és megkérdezte őket. Mennyi pénzt adnátok, ha titokban odavezetnélek benneteket, amikor nincsenek körülötte az emberek és el tudnátok fogni?

Nagycsütörtök éjszakáján elvezette őket Jézushoz és elfogták. Bíróság elé állították és halálra ítélték pedig semmi rosszat nem tett. Másnap pénteken, amit nagypénteknek nevezünk keresztre feszítették, meghalt és eltemették. Sírja nem a földben volt, hanem egy hegyoldalba vágott kis barlang lett a sírja. A barlang bejáratát egy hatalmas kővel zárták le. Olyan nehéz volt, hogy nyolc férfi alig tudta odagörgetni.

Amikor Jézus a kereszten meghalt, tanítványai félelmükben elbújtak. Nem voltak ott a temetésén sem. Nem tudták melyik sírba temették. De az őt szerető asszonyok édesanyjával együtt mindent végig néztek. Másnap a zsidók nagy ünnepe volt, a páska, amelyen Isten szabadítására emlékezve egy bárányt levágtak és közösen megették. Ilyenkor mindenki otthon maradt és ünnepelt. Az asszonyok is otthon maradtak. Harmadik nap hajnalán aztán korán kimentek a sírhoz.

A folytatást te magad olvasd tovább a tankönyv 106 és 107 oldalán.

Majd lapozz tovább és oldd meg a feladatokat a 108. és 109. oldalon. Az 1. feladatban a különböző jelek egy-egy színt jelölnek. A jelek alá oda vannak írva a színek és a képet aszerint kell színezned.

A 2. feladatban 4 jelképet kell megtalálnod és bekarikáznod. Ha sikerült elvégezni a feladatokat, küldd el a cedrusuli62@gmail.com címre április 1-ig.

Figyelem! A feladatokat küldjétek be, mert eszerint tudlak értékelni benneteket.

Jó munkát Edit néni

Református hittan

Kedves Szülők!
Major Istvánné református lelkész, hittantanár vagyok Üdvözlöm önöket.
A koronavírus járvány miatti intézménybezárás alatt a tanítás továbbra is folytatódik az interneten keresztül. Ez kihívást jelent mindenki számra. Kiváltképpen egy elsős gyereknek.
Az első osztályos hittan tananyag a pedagógusi elbeszélésre épül. Ezt megértve végezzük el a munkafüzet különböző feladatait, amelyek segítenek elmélyíteni a tanultakat. Az önök segítségét kérem az otthoni tanuláshoz.
Leckénként le fogom írni a történeteket, amelyeket közösen el kell olvasniuk. Majd a tanagyaghoz kapcsolódó feladatok megoldásában segíteniük kell. Az elkészített feladatokat le kellene fényképezni és vissza küldeni a cedrusuli62@gmail.com email címemre. Ezek alapján látom, hogy a gyerek mennyire értette meg a leckét. Minden gyereknek személyre szóló választ küldök a feladatok megoldására. Megdicsérem vagy biztatom ha arra van szüksége. (Ugyanide írhatják kérdéseiket is, szívesen válaszolok.)
A mostani lecke összefoglalás. Csak munkafüzeti feladatmegoldások vannak.

Összefoglalás: Jézus és én
Munkafüzet 72. oldal:
1. feladat - Lapozz vissza az 58. oldalra. A képes térképen jeleneteket látsz Jézus életéből. Az 59. oldalon Jézus korabeli ételeket és öltözeteket látsz. Válassz ki közülük egyet és rajzold le.
Munkafüzet 73. oldal:
2. feladat - Most nagyon figyelned kell és ügyesen megoldani a feladatot.
Keresd meg az 1 számhoz tartozó betűt és másold be az első vonalkára.
Keresd meg a 2 számhoz tartozó betűt és másold be a következő vonalkára.
Keresd meg a 3 számhoz tartozó betűt és másold be a következő vonalkára.
Végül írd be a 4 számhoz tartozó betűt az utolsó vonalkára.
Ha jól csináltad, annak a városnak a nevét olvashatod, ahol Jézus az első csodáját tette. A vizet borrá változtatta.

3. feladat - Grafit ceruzával kösd össze az egybe tartozó képrészleteket.
Keresd meg a vőlegény párját!
Keresd meg Jézushoz tartozó tanítványokat és édesanyját!
Keresd meg a szolgálókhoz tartozó képrészletet.
74. oldal :
4.feladat - Jézus kezét a fejükre téve áldotta meg a gyermekeket. Segíts nekik! Mutasd meg melyik úton induljanak el, hogy fejük éppen Jézus kezéhez jusson. A helyes utat ceruzával jelöld meg.
74. oldal:
5. feladat - A képből elveszett néhány részlet. Egy vonallal húzd oda a megfelelő helyre.
A következő órán Jézus újabb csodájáról tanulunk.
Jó munkát! Edit néni