Etika2020.04.15.

2020.04.15.                                         Etika

                                              Kiközösítés, csúfolódás

Először is szeretném megköszönni azoknak, akik már visszaküldték az előző óra házi feladatát. Ami egy családrajz elkészítése volt egy szép képkeretet kellett köré rajzolni. Kérem, hogy akik még nem küldték el tegyék ezt meg.

A mai órát kezdjük egy figyelem játékkal.

Nézd meg a két képet alaposan! A két kép között 8 apró különbséget fedezhetsz fel. Keresd meg ezeket!

Most nézd meg a következő képeket! Mit vettél észre?
 

Igen jól látod, ezek a gyerekek szomorúak, mert valamiért az osztálytársuk kiközösítik, kicsúfolják, és nem játszanak velük. Szerinted ez helyes?

Benneteket csúfoltak már valamiért? Miért? Történt-e már olyan, hogy ti csúfoltatok valakit, megbántottátok és bocsánatot is kértetek emiatt?

Hallgassátok meg szüleitek felolvasásában Bálint Ágnes: Mazsola című könyvéből Az öreg malac című mesét!

Az öreg malac

   Nem messze a tökháztól volt egy nagy tócsa. Mikor befagyott, Egérke hívta Mazsolát, hogy menjenek csúszkálni a tócsa jegére.

Csúszkáltak, és közben beszélgettek.

   - Manócskának olyan hegyes az orra! - állapította meg Egérke. - És olyan hosszú!

   - Borzasztó hosszú! - helyeselt Mazsola. Egérke mindjárt kitalált egy verset:

Manócska,

Manócska,

Hosszú orrod de ócska!

   Hát ez nagyon tetszett Mazsolának. Ide-oda csúszkáltak, és teli tüdőből fújták:

Manócska,

Manócska,

Hosszú orrod de ócska!

   Később arra jött Fülöpke, hatalmas kötéssel a fülén.

   - Nézd, Egérke! - bökte oldalba Mazsola Egérkét. - Fülöpkének milyen nagy most a füle!

   Egérke csak vihogott:

   - Akkora a füle, mint egy tepsi.

   Mazsolának ez is nagyon tetszett.

   - Tepsifülű Fülöpke! Tepsifülű Fülöpke! - kiabálta, ahogy csak a torkán kifért. Fülöpke megsértődött és elszaladt. Mazsolának sem volt már kedve tovább csúszkálni, mert fázott. Hazabaktattak hát, hogy elkérjék Mazsola számára Manócska régi nagykendőjét, amit a lábára szokott teríteni, ha hűlőfélben volt a szoba.

   Manócska gondosan bebugyolálta Mazsolát.

   - A fülemre is! - vezényelt Mazsola. - Az fázik a legjobban.

   Végül Mazsolából nem látszott más, csak az orra. Kiment Egérkéhez, de az már Fülöpkével társalgott, aki időközben megint előkerült valahonnan. Mikor meglátták a bebugyolált Mazsolát, hahotázni kezdtek.

   - Ki ez az öreg malac? - kérdezte Fülöpke a nevetéstől dülöngélve. Egérke meg azt cincogta nagy vidáman:

   - Mazsola nagymama, Mazsola nagymama!

   Mazsola csak állt ott bambán, és hol az egyikre nézett, hol a másikra. Végül sarkon fordult, és bement a házba.

   - Bogozd le rólam ezt a csúnya kendőt, Manócska!

   - Mi az? - csodálkozott Manócska. - Már nem játsztok?

   - Nem! - röfögte Mazsola. - Már nem.

   - Én meg, mikor a nagy nevetést hallottam, azt hittem, milyen jól mulattok.

   Mazsolának csöpp kedve sem volt részletezni a dolgokat, ezért csak este bökte ki:

   - Egérkéék csúfoltak.

   - Ó, szegénykém! - simogatta meg Manócska. - A csúfolódás nagyon tud fájni. Onnan tudom, hogy pici koromban engem is mindig csúfoltak a seregélyek a hosszú orrom miatt.

   - Csúnya seregélyek! - kiáltott Mazsola méltatlankodva. - Majd adnék én nekik téged csúfolni!

   Manócska megsimogatta Mazsola feje búbját.

   - Kedves kicsi Mazsolám! - mondta gyöngéden.

   A kedves kicsi Mazsolának erre hirtelen eszébe jutott, hogy délután ő is csúfolta Manócskát a hosszú orra miatt. Ettől úgy elkeseredett, hogy sírva fakadt.

   - Mi történt? - nézett rá Manócska.

   - Semmi, Manócska, semmi... brühühühü... de ne haragudj Mazsolára, Manócska! Ugye, nem haragszol?

   Manócska még inkább elképedt.

   - Nem haragszom! - mondta csodálkozva. - Miért is haragudnék?

   Hiszen ha Mazsola mert volna erre válaszolni! De minthogy bátorsága nem volt, hát csak szipogott, könnyezett, s fújta az orrát olyan trombitálással, hogy Manócska azt hitte, náthás. Gyorsan ágyba dugta hát a szipákoló malacot, még azt is megkérdezte tőle, ne meséljen-e.

   - Dehogynem! - kapott a szón Mazsola. - Mesélj a zöld disznóról!

   - Már megint? - húzta fel Manócska a szemöldökét. - Inkább olvasok neked. Hiszen legutóbb is arról szólt a mese.

   - Nem baj, Manócska! Most egy másik zöld disznóról mesélj! Egy másikról! Tudod!

   Mit volt mit tenni, Manócska elkezdte a mesét egy másik zöld disznóról, amelyik eredetileg nem is zöld volt, hanem rózsaszínű, mint minden más malac. És ez a malac egy nap sétálni ment a vadvirágos rétre.

   Olyan volt ez a rét, mint a hímzett terítő, telis-tele szebbnél szebb színes virágokkal. És micsoda fű nőtt azon a réten! Valóságos selyem!

   A kisdisznó körülnézett a vadvirágos réten, és elhatározta, hogy itt megpihen.

   - Aha! - szólt közbe Mazsola. - Biztosan hozott magával uzsonnát, azt akarta megenni!

   - Ó, nem! - ingatta Manócska a fejét. - Ez a mi malacunk uzsonna helyett olvasnivalót hozott magával. Különféle újságokat, mint például a Kukoricalevél című mezőgazdasági szaklapot meg az Ólunk tája című képes folyóiratot, amelyből mindenki megtudhatta, hogyan kell kukoricaszárból televíziós antennát készíteni. Nos, ezekkel az újságokkkal a kisdisznó letelepedett egy vadrózsabokor tövébe, és addig fel sem kelt, míg az utolsó betűig ki nem olvasta. Akkor azután eldobta az újságokat. A szél végighömpölygette a sok papírlapot a réten, s a szép, vadvirágos rét tele lett papírfoszlányokkal. És ez még semmi! Mert a kisdisznó fogta magát, és a fűbe hemperedett. Élvezte a hempergést a selymes fűben, végighemperegte hát az egész rétet, úgyhogy ott már sem virágot szedni, sem kaszálni nem lehetett többé. No, hanem mikor feltápászkodott a hempergésből, hát akkor a füle hegyétől a farka csücskéig zöld volt, akár egy uborka. És amerre ment, mindenki megmosolyogta, kicsúfolta.

   - Én nem csúfolnám - szólalt meg Mazsola váratlanul.

   - Én sem - mondta Manócska. - Jól megcibálnám a fülét, amiért lehemperegte a füvet, de nem csúfolnám azért, hogy zöld lett. Elég baj az neki, minek még csúfolni is érte?

   Azzal betakargatta Mazsolát, a petróleumlámpát pedig elfordította, hogy ne világítson szemébe a fény. 

Tetszett nektek ez a mese?

Hogyan viselkedett ebben a történetben Mazsola?

Mit gondoltok a viselkedéséről? Hogyan viselkedett a másik két kis állat?

 Miért csúfolták Manócskát? A barátai miért csúfolták Mazsolát? Miért sírt Mazsola? Manócska milyen történetet mesélt Mazsolának?  Miért ezt a mesét mondta neki?  Szerintetek Mazsola ezek után fog még másokat csúfolni?

 Véleményetek szerint van olyan ember, aki hibátlan, akit semmiért sem lehet csúfolni, elítélni? Milyen külső tulajdonságokért lehet valaki más, mint a többi ember?

 Mit érezhet az, akit ezek miatt a dolgok miatt megbámulnak, kigúnyolnak?

Ő tud ezeken változtatni? Milyen belső tulajdonságokért lehet valaki más, mint a többi ember? Ő tudna ezeken változtatni?

 Ha megkérdezne benneteket egy jó tündér, hogy milyen külső tulajdonságotokon változtatnátok, mi lenne az?

Senki sem tökéletes, de mindenkinek vannak értékei. A kiközösítés rossz tulajdonság. Mindig abba kell belegondolnunk, hogy ha velünk tenné ezt valaki akkor az, hogy esne  nekünk. A csúfolódás csúnya dolog, inkább valamilyen jó tulajdonságát kell pozitívan kiemelni. Gondolkodjatok ezen!

 Ági néni